rum

A kubai megosztó, és gyakran két különböző elképzelés él róla a fogyasztók fejében. Egyesek számára az évtizedek során számtalan elfogyasztott daiquiri és mojito alapanyagaként szolgáló, könnyű, ˇfehérˇ rum, amely éppen csak annyi érdekességgel bír, ami előjön egy kevert ital ízében, de nem domináns. Mások számára a hosszan érlelt változatok, erős ízekkel, szivarokhoz tökéletes társként, az érlelés mesteri szintjének csúcsát jelenítik meg.

A könnyű, ropogós stílus, amelyet az emberek a kubai rum jellegzetességeként ismernek, a spanyol korona kérésére született

Annak ellenére, hogy a karibi térség egyik legnépszerűbb párlata, a kubai rumot rengeteg titok és legenda övezi.

Amikor ikonikus rumokról beszélünk, akkor sokaknak egyből Jamaika és az a különleges ízvilág jut eszükbe, amely a 19. századtól kezdve jelen van a magyar köztudatban is. Gyakran nevezik hogo vagy funk néven, egyedi aromái és ízei azonnal felismerhetők. A jamaikai rum ízjegyei a rothadó banánt, a túlérett gyümölcsöt és a benzint emelik is magukba foglalhatják. (Gondolnánk: Miért inna bárki is ilyet?!)

A valóságban a jamaikai rum megosztó. De azok számára, akik keresik az egyedi és karakteres ízeket, azoknak Jamaica maga a zarándokhely, ha rumról van szó.

Gyakran gondolunk úgy a barbadosi rumokra, hogy remek alaptételek és bevezető rumok a rum-világba. Élvezetes és egyedi anélkül, hogy a funky jamaikai rum, a fűszeres rhum agricole vagy a haiti clairin vad erjesztés okozta ízeivel ellentétes, merészebb ízekbe csapna át.

A rum története messzire nyúlik vissza a múltba, de talán ami ennél sokkal fontosabb, hogy van jelene, és egyértelműen úgy néz ki, hogy jövője is. Sem a gasztronómiából, sem a koktélkeverők életéből, sem a magában, tisztán kortyoló rajongók ünnepnapjaiból nem nélkülözhető, márpedig ez egyet jelent azzal, hogy a rum jövője biztosított.

A rum kategorizálása teljesíthetetlen kihívás. Úgyhogy nem marad más, mint a személyes megtapasztalás. Bár ha jobban belegondol, ez kifejezetten jól hangzó felhívás. Amennyiben persze szereti ezt az egzotikus nedűt, ami oly sokakat varázsolt el eddig és bűvöl el jelenleg is.

A rum története igazán különleges, főképp azért, mert a karakteres, domináns nedű hamar belopta magát a háziasszonyok szívébe is. Váratlanul mind több kamrában tűnt fel, és mind több receptúra kívánta meg a jelenlétét. Miközben természetesen, mint koccintós is aratott.

Sokan szeretik mintegy kiindulási alapként használni az egyes alkoholcsoportosításokat, de a rum rajongóinak erről le kell mondaniuk. Az ok roppantul egyszerű: a világhírnévre számot tartó nedű osztályozhatatlan, lévén nem esik egységes szabályozás alá a gyártása. De éppen ez a kuszaságnak tűnő mozzanat garantálja az izgalmakat.

A rum az egyik legkedveltebb italfajta, ami bejárta nemcsak a koccintósok, hanem a kulináris élvezetek világát is. Hamar előtérbe került, mint vonzó összetevő, és nem csupán a koktélok dimenziójában. Ugyan egyéb alkoholok is fel-felbukkannak a gasztronómia bugyraiban, de ezen nedűk egyike sem nevezhető rendszeres vendégnek.

Sokak kedvenc itala, ennek ellenére csak nagyon kevesen tudják, hogy valójában miből készül a rum. A szóban forgó ital egy lepárolt, égetett szesz, amit a nádcukorgyártásból fennmaradt melaszból vagy a cukornád levéből készítenek. A cukornád melaszát vízzel felhígítják, majd önerjedéssel erjedni hagyják és ledesztillálják. Fontos, hogy az erjedéshez nem használnak élesztőt. A rumhoz hasonló cukornádszirupból erjesztett italok már az ókorban is megjelentek, feltehetően Indiában és Kínában terjedtek el. A legelső tényleges rumlepárlás a Karib-térségben történt a XVII. században.

Egykoron méregerős, elsősorban a kalózok által fogyasztott ital volt. Mára kifinomulttá és alacsonyabb alkoholfokúvá vált, és gyakran kap helyet az asztalon.