rum

A rum kategorizálása teljesíthetetlen kihívás. Úgyhogy nem marad más, mint a személyes megtapasztalás. Bár ha jobban belegondol, ez kifejezetten jól hangzó felhívás. Amennyiben persze szereti ezt az egzotikus nedűt, ami oly sokakat varázsolt el eddig és bűvöl el jelenleg is.

A rum története igazán különleges, főképp azért, mert a karakteres, domináns nedű hamar belopta magát a háziasszonyok szívébe is. Váratlanul mind több kamrában tűnt fel, és mind több receptúra kívánta meg a jelenlétét. Miközben természetesen, mint koccintós is aratott.

Sokan szeretik mintegy kiindulási alapként használni az egyes alkoholcsoportosításokat, de a rum rajongóinak erről le kell mondaniuk. Az ok roppantul egyszerű: a világhírnévre számot tartó nedű osztályozhatatlan, lévén nem esik egységes szabályozás alá a gyártása. De éppen ez a kuszaságnak tűnő mozzanat garantálja az izgalmakat.

A rum az egyik legkedveltebb italfajta, ami bejárta nemcsak a koccintósok, hanem a kulináris élvezetek világát is. Hamar előtérbe került, mint vonzó összetevő, és nem csupán a koktélok dimenziójában. Ugyan egyéb alkoholok is fel-felbukkannak a gasztronómia bugyraiban, de ezen nedűk egyike sem nevezhető rendszeres vendégnek.

Sokak kedvenc itala, ennek ellenére csak nagyon kevesen tudják, hogy valójában miből készül a rum. A szóban forgó ital egy lepárolt, égetett szesz, amit a nádcukorgyártásból fennmaradt melaszból vagy a cukornád levéből készítenek. A cukornád melaszát vízzel felhígítják, majd önerjedéssel erjedni hagyják és ledesztillálják. Fontos, hogy az erjedéshez nem használnak élesztőt. A rumhoz hasonló cukornádszirupból erjesztett italok már az ókorban is megjelentek, feltehetően Indiában és Kínában terjedtek el. A legelső tényleges rumlepárlás a Karib-térségben történt a XVII. században.

Egykoron méregerős, elsősorban a kalózok által fogyasztott ital volt. Mára kifinomulttá és alacsonyabb alkoholfokúvá vált, és gyakran kap helyet az asztalon.