Az oldal használatával elfogadja hogy a oldalunkon cookiekat használunk annak érdekében, hogy a jövőben minél személyre szabottabb tartalmakat készíthessünk Önnek.

Rum régiók: Kuba

Rum régiók: Kuba

A kubai megosztó, és gyakran két különböző elképzelés él róla a fogyasztók fejében. Egyesek számára az évtizedek során számtalan elfogyasztott daiquiri és mojito alapanyagaként szolgáló, könnyű, ˇfehérˇ rum, amely éppen csak annyi érdekességgel bír, ami előjön egy kevert ital ízében, de nem domináns. Mások számára a hosszan érlelt változatok, erős ízekkel, szivarokhoz tökéletes társként, az érlelés mesteri szintjének csúcsát jelenítik meg.

A könnyű, ropogós stílus, amelyet az emberek a kubai rum jellegzetességeként ismernek, a spanyol korona kérésére született

Annak ellenére, hogy a karibi térség egyik legnépszerűbb párlata, a kubai rumot rengeteg titok és legenda övezi.

Korai kubai rum

Kuba négy évszázadon át a spanyol karibi birodalom koronaékszere volt, és a finom borok és szeszes italok spanyol öröksége ma is él Kubában.

Bár a cukornádtermesztés már az 1500-as évek elején megkezdődött a szigeten, a kubai rumgyártás csak évszázadok múlva ért el jelentős ismertséget és eredményt. Kubában és Spanyolország más karibi gyarmatain az 1700-as években gyakorlatilag megtiltották a rumkészítést, elsősorban a spanyol bor- és párlatkészítők nyomására, akik a konkurencia ellehetetlenítésére törekedtek.

A kubai rum a kubai szivarral együtt évtizedek óta a nemzeti identitás központi részét képezi, és az ország gazdaságát táplálja. Az Egyesült Államok által bevezetett importkorlátozások azt jelentették, hogy a kubai gyártású rum csempészáruként viharos történelmet élt meg. Ez azonban mindig is hozzájárult a szeszes ital vonzerejéhez, amely egyfajta tiltott gyümölcsnek számít.

A kubai rumot gyártó híres márkák közé tartozik a Havana Club, a Ron Cubay és a Santiago de Cuba. A kubai rumot az ország egyedülálló terroirja és éghajlata teszi olyan fantasztikussá. Különösen ideális az olyan mezőgazdasági termékek termesztésére, mint a cukornád és a dohány, ezért ezek a kubai növények történelmileg olyan nagy tiszteletnek örvendenek világszerte.

 

Amikor Spanyolország az 1800-as években végül legalizálta a gyarmati rumkészítést, a kubai birtokok tulajdonosai közül sokan beszerezték az akkori legújabbnak számító eszközöket, és kipróbáltak egy új és érdekes technológiát: az oszlopos lepárlókat. A folyamatos lepárlás később a 20. századtól kezdve a kubai rumstílus egyik jellemzője lett.

 

A 19. századi kubai rumkészítők öröksége annak ellenére él, hogy ma már egyikük sem működik Kubában. Közéjük tartozik a Bacardi, az Arechabala, a Brugal és a Camp Brothers (Matusalem).

 

A kubai rum stílusának elemei

A kubai rum jelentősen megváltozott az 1800-as évek eleje óta. A mai kubai rum stílusa hasonló más spanyol örökségű országokhoz/régiókhoz, köztük Puerto Ricóhoz, Panamához, Nicaraguához és Venezuelához. Az ilyen rumok közös nevezője, hogy ’érlelés felhangúak’ mint sem ’erjesztés középpontúak’.

 

Az érlelés felhangú rumok az érlelési folyamat során nyerik a legtöbb ízt, nem pedig a korai erjesztési szakaszban. Képzeljük el a hordó falából kivont vaníliás, karamellás és kávés jegyeket. Ezzel szemben a ’fermentációs forward’ a hosszú erjesztés során nyeri el a legtöbb ízét; a funky jamaikai rumok és a blanc rhum agricole tökéletes példák.

 

Az igazi érdekes kubai rum kétféle párlat keveréke: Egy nehéz oszlopospárlat, az úgynevezett aguardiente, amelyet körülbelül 75 százalékos alkoholtartalomra desztillálnak; és egy könnyebb párlat, amelyet körülbelül 95 százalékos alkoholtartalomra desztillálnak.

 

A kubai maestro roneros (rumkészítő mesterek) összetett érlelési folyamatot alkalmaznak, amely sokkal több annál, minthogy a rumot hordóban hagyják, amíg kész nem lesz. A kubai földrajzi jelzés szerint a friss aguardiente először viszonylag fiatal hordókban érlelődik, hogy elnyerje az extraktív érlelési ízeket. Legalább két év elteltével a rumot kiveszik és szénszűrővel szűrik, hogy eltávolítsanak bizonyos durva ízeket, de megőrizzék a kívánatos jegyeket. Ezután a rum idősebb, semlegesebb hordókban, alacsonyabb erősségű hordókban érlelődik, hogy az oxidatív érlelési átalakulások hangsúlyt kapjanak.

 

Ki készíti a kubai rumot?

Az 1959-es kubai forradalom után Fidel Castro államosította a kubai rum- és cukoripart, és a Bacardi, az Arechabala (Havana Club) és mások tulajdonában lévő rumfőzdék állami tulajdonba kerültek.

 

Azóta minden kubai rumot a kubai kommunista kormány több ágának ellenőrzése alatt állítanak elő. Az 1960-as és 1980-as évek között a kubai rumot elsősorban a szovjet blokk országaiba értékesítették. Amikor azonban a Szovjetunió az 1990-es évek elején összeomlott, a kubai kormány partnerséget kezdett a Pernod Ricarddal a Havana Club márkanévvel ellátott rum forgalmazására számos országban, kivéve az Egyesült Államokban.
*Az USA-ban is megtalálható a Havana Club, mint rum márka, de nem az amit mi ismerünk itt Európában.

 

2016 óta a kubai kormány más vállalatokkal is partnerségre lépett több új kubai rummárka forgalmazása érdekében. Márkától függetlenül azonban mindegyiket ugyanabban a körülbelül tíz lepárlóüzemben készítik. Az egyes lepárlóüzemek bemutatása helyett a kubai rum márkák gyakran különböző lepárlóüzemek rumjainak keverékei. Azok számára, akik közelről szeretnék látni a kubai rumkészítést, rendkívül ritka a lehetőség, mivel a lepárlók szinte teljesen elérhetetlenek a látogatók, különösen a nem kubai állampolgárok számára.

 

Mint Kolumbusz Kristóf életében sok más esemény, a cukornád bevezetése a Karib-térségbe is lehet, hogy véletlen volt. Nem tudta elképzelni, hogy a Kanári-szigetekről hozott növény forradalmasítani fogja a gazdaságot és megváltoztatja a világ ivókultúráját. De örülünk, hogy elterjedt a térségben ez a növény és lehetőségünk van a különböző régiók csodálatos párlatainak a megkóstolására és megismerésére.