A rum kóstolásra méltó
A gasztronómia területét is meghódító nedű osztályozása nagyjából esélytelen feladat. Na nem azért, mert annyira egységes a paletta vagy letisztult a rendszer. Korántsem. Mivel a rum nem tartozik eredetvédelem alá, így nincsenek sem kőbe, sem papírra vésve az előállításának módjai. Nincsenek meghatározott helyek, helyszínek, régiók, és még az alkoholtartalommal összefüggő elvárások sem egyformák. Vagyis elég nagy az összevisszaság. Ugyan a spanyol nyelvterületen alkalmazott kategóriák hellyel-közzel megállják a helyüket, de egységesség még így sem érhető el. De akkor vajon mi alapján ildomos kóstolgatni a rum karakteres cseppjeit? Az érzés, az egyéni ízlés mindig megbízható útmutatók. Ha pedig egyszer rátalált arra az alternatívára, amit kedvel, akkor révbe is ért. Nincsen szükség további keresgélésre, bár az újdonságok megízlelése mindenkor kifizetődő stratégia.
Ha már a koccintásba belefáradt, akkor jöhetnek a kulináris élvezetek, élmények. Természetesen csak és kizárólag az ital hathatós hozzájárulásával.
A rum csak desszertekbe való?
Jobbára igen, ezt az arcát ismerik, pláne hogy világszerte milliókat hoznak lázba a hozzájárulásával készített remekek például puncsszelet, kókuszgolyó stb. Ám érdemes kipróbálni pácalapként is. Akik rendszeresen használják ilyen célra, ódákat zengenek az ízekről.