Calvados

A calvados normandiai almaborból készülő gyümölcspárlat. Francia területeken előszeretettel használják a calva rövidítést. A történelme és története hosszú évtizedeket ölel fel. Normandiában a középkor vége felé már készítettek almaborból különböző párlatokat, ám az első hivatalos főzőegylet a XVI. században alakult meg. Az 1950-es évektől az elnevezés törvényileg eredet védett. Azóta csak az a nedű viselheti a calvados megnevezést, amelyik egyrészt almaborból készül, a megfelelő előírások és gyártási szabályozások mentén, másrészt a paragrafusokban meghatározott körzetből származik. A nedű gyártásánál prioritást élvez, hogy a friss almalé mekkora cukor- és savtartalommal büszkélkedik. Édes, keserédes, savanyú és keserű almák is felhasználásra kerülnek, természetesen meghatározott receptúra szerinti arányban.

Döbbenetes, ám roppantul beszédes adat, hogy egy liter negyven százalékos italhoz 12-25 kg alma feldolgozása szükséges. Olykor körte is kerülhet a cefrébe. A leszedett gyümölcsöt előbb pürévé darálják a mesterek, majd a levet kipréselik a masszából. A természetes erjedés hamar beindul és végbe is megy. A folyamat végén almabor zárható a palackokba, ám ebben az esetben, éppen ezen a ponton kezdődik a calvados előállítása, mégpedig lepárlással. Az egyedi felépítésű , folyamatos lepárlóból kikerülő nedű színtelen, tolakodóan nyers, ezért fahordós érlelésre is sor kerül. Minimum két esztendő az előírt érlelési idő, amely során aranyló színnel és ízes, illatos aromával gazdagodik a nedű. Az ital értéke az érlelési kor előrehaladtával növekszik, ahogy az ízvilág egyre karakteresebbé, sokszínűbbé válik. Kereskedelmi forgalomba jelenleg 40-42 fokos nedű hozható, ám eredetileg a calva akár 72 fokos is lehet.