A skótok közvetlen és közvetett módon is hozzájárultak a whisky elterjedéséhez

Mindennek a skót whisky az alapja?

Kicsit túlzónak tűnhet a feltételezés, viszont a históriás kötetek tanúsága szerint, jóformán helytálló az a gondolat, hogy a skótok nedűje volt az alap, amire aztán többen is építkeztek. Az írek kivételek, de az amerikaiak és a japánok nem. Ugyan mindkét területre más-más módon tört be az aranybarna ital. Az amerikaiaknak a bevándorló skótok és írek hozták el a tudást. Azt a tudást, amit ők évszázadokon át őriztek, dédelgettek és tápláltak. Azt a tradíciókon alapuló szakmaiságot, aminek a végeredménye utánozhatatlan, és ami ilyen úton-módon jutott el a gyarmatokra. A japánok először egy hajó rakományaként találkoztak a nedűvel.

A hordókat előbb csak méregették, barátságtalanul szemlélték. Ezt az ismerkedési szakaszt azonnal lelkesedés követte, miután az első kortyok lecsúsztak. Igen ám, de akkoriban a hajózási körülmények nem tették lehetővé, hogy túlságosan sűrűn szállítmány érkezzen. A hordók pedig, hamar kiürültek, ahogy bővült a népes és nagyon is szomjas kóstoló brigád. Szerencsére akadt egy valaki a fiatalemberek között, aki úgy döntött: számára nem elegendő a kortyolás, ő tudást akar. Olyan elsajátított tudást, amit végül kamatoztathat a hazájában. Így is történt. Felkerekedett, Skóciánál előbb meg sem állt, és a családi üstök mellett sürögve-forogva elleste az ital készítésének minden csínját-bínját. Majd visszatért Japánba, hogy továbbfejlesztve a megszerzett alapokat létrehozza a Távol-Keleti, azóta milliók által rajongott whisky variációt.