Most akkor melyik whiskey a befutó?
Erre a kérdésre a legegyszerűbb megadni a választ, amennyiben nem az általánosítás a cél. Mert az univerzális jellegű feleletek cseppet sem életszerűek, és jóformán megjósolhatatlan, hogy végül melyik variáció kerül ki győztesként. Ugyanakkor az „egyéni elbírálásnál” aligha akad jobb ötlet, járhatóbb út. Ám ehhez a szavak kevesek. A kortyolás nyomban elmond mindent az adott fajtáról. Akik komolyan is foglalkoznak az ízlelgetés birodalmával, bátran egy kortyot a szájukba vehetnek, megforgatva azt, mert így még teljesebbé válhat az ízélmény.
Egy biztos. A gyökerek szerteágazóak. Bár manapság nem lehet szemet hunyni sem a kanadai, sem a japán whiskey előtt, azért azt mindenképpen érdemes ezen a ponton tisztázni, hogy nagyjából a világ összes fajtája két ősre eredeztethető vissza. Az írekre és a skótokra. Ennyi! Köztudott a történelem feljegyzéseiből, hogy a receptúrát Amerikába, az akkori ismeretlen új földre azok a bevándorlók vitték, akik menekültek Skóciából vagy épp Írországból. Felpakoltak a hajókra, és vitték magukkal a tudást, hogy azt újfent „talajba” ültetve meghonosítsák.
A többi whiskey gyártó tőlük tanult?
Igen! Ez helytálló megfogalmazás, mind a kanadai, mind a japán variáció esetén. A kíváncsiság, a tudásszomj végül elvezette az érdeklődőket az üstök mellé, így mind több helyen honosulhatott meg.