A whiskey hagyományos receptúrája bejárta Amerikát

A whiskey a telepesekkel együtt érkezett Amerikába

Az újvilág a XVII. században milliókat vonzott. Skóciából tömegek indultak útnak abban a reményben, hogy túl a tengeren új életet kezdhetnek. Olyan életet, ahol kevesebb a harc, az elnyomás. A betelepülők a kormányzóktól földeket kaptak azért cserébe, hogy elhagyták a szülőföldjüket - az esetek jelentős százalékában végleg.

Az új vidék azonban olyan talajszerkezettel rendelkezett, a megváltozott klímáról nem is beszélve, ami nem egyezett a hazai feltételekkel. Szóval elindult a nem mindig zökkenőmentes alkalmazkodás. Igen ám, de még a legnagyobb jómódban is hamar felütötte a fejét a hiány érzete, az otthoni kincsek utáni vágyódás. Nem meglepő módon, a hagyományos nedű, vagyis a whiskey pontosan eme ábrándok legtöbbet emlegetett tagjává lépett elő.

A gazdák hamar megtalálták a módját, hogy miként helyettesítsék azokat a gabonákat, amiket Skóciában erre a nemes célra használtak. A kukoricatermelés ebben az időben nőtte ki magát, és a szeszfőzés is mind többeket ragadott magával. Annál is inkább, hogy az alkohol kiváló csereterméknek számított. Ekkoriban pénzzel kevesen rendelkeztek, viszont a cserélgetés jó kereskedelmi alapot biztosított.

Minden whiskey kicsit skót?

Némi túlzással élve igen. A japánok is a skótok technikáit sajátították el, míg Amerikában is a nép tradíciói indították útjára a szesz előállítását.