Miért pont az ír whiskey?
Az ír gyakorlat a háromszori rézüstös lepárlást preferálja, aminek eredménye kerek, sima textúra, visszafogott alkoholérzet. A frissen égetett amerikai tölgyfahordó vaníliás, karamelles jegyeket ad, így egy klasszikus blended ír whiskey – például egy Jameson vagy Bushmills Original – zöldalmás-malátás illatot, enyhe mézes édességet és borsmentás lecsengést kínál. A nüanszok érthetők, a füsttel teli profil hiánya pedig ideálissá teszi az ismerkedéshez.
Második lépcső a bourbon, ahol a kukoricatartalom miatt krémesebb édesség, juharszirupos, mogyorós tónus jelenik meg. A char-olt hordóból származó pirított tölgy és fahéj ízjegyek könnyen felismerhetők, így gyors, pozitív visszacsatolást kaphatunk. A 40–45 százalékos alkoholfok kellemes melegséget biztosít, nem égető. Egy Maker’s Mark vagy Buffalo Trace jól demonstrálja a bourbon sajátosságait anélkül, hogy túlzó füstöt vagy erős tőzegességet hozna.
A skót whiskey sem maradhat le!
A skót felhozatalból a Speyside régió malátawhiskyje következhet, amely lényegesen komplexebb, mégis gyengéd: a Glenlivet 12 vagy a Glenfiddich 15 mézes-körtés, dióolajos, virágos illattal vezethet be minket a single malt univerzumba. A tőzeg hiánya vagy minimális jelenléte miatt a korty selymes, a tölgyfahordó pedig mazsolás-vaníliás utóízt hagy. A kezdők szívesen maradnak az ír–bourbon–Speyside háromszögben, mert a profilok világosan különböznek, mégsem túl intenzívek.