Így a bor szénsavassá vált, ám ezt nem tartották sem kívánatosnak, sem kortyolásra méltónak.
Mire képes egy parafadugó?
Az áttörésre a XVII. századig kellett várni, amikor Dom Perignon atya fogta magát és egy parafadugó hathatós közbenjárásával a borosüvegben rekesztette a szuszt. Megfigyelte ugyanis, hogy az addig használatos dugó nem zárt megfelelően, így a levegő szabadon eltávozhatott. A parafa dugó feltalálása tehát kulcsmomentum a pezsgő megszületésének történetében. Természetesen az atya vállalkozó kedve is kellett a teljes sikerhez. Jó darabig, konkrétan évszázadokon át titkolták a technológiát, aminek idővel azért kiszivárgott a csínja-bínja. Ennek következményeként Európa-szerte elterjedt ez a vadonatúj nedű, amely milliók ízlelőbimbóit varázsolta és varázsolja el, a mai napig. Magyarországon a XIX. század vége hozta el az első, hazai eredményt.
A pezsgőpalackja őrzi az előállítás minden egyes lépését
A tradicionális gyártási folyamat a mai napig alkalmazott. Ennek megfelelően az a palack, amiben az értékes ital forgalmazásra kerül, ugyanaz mint, amiben az erjedés és érlelődés történik. A klasszikus előállítás ettől némileg eltér. A másfél literes palackokból végül transzferálják a bennük megerjedt pezsgőt, és áttöltés, szűrés után palackozzák. A fenti eljárások nyomán megszülető pezsgő típusok közép- és felsőkategóriás italok. A hétköznapi fogyasztók poharában többnyire tankpezsgő landol, amelynek esetében a szénsavasságért felelős másodlagos erjedés acéltartályokban megy végbe.