gin

Nagyon úgy néz ki, hogy a gin némi stagnálás után, ismét a legkedveltebb italok között szerepel. Ami pedig újdonság mindebben, hogy nem toniccal, hanem anélkül. Ez nagy előrelépés, mert arra utal, hogy mind többen nyitottak arra, hogy megízleljék milyen is ez a nedű önmagában, tisztán kortyolva. Aztán általában, akik megtapasztalják egyszer ezt az élményt, már nem tartanak tőle.

A gin népszerűsége az elmúlt időszakban döbbenetes mértékben megnőtt. Azért meglepő ez a tendencia, mert a nedű eddig is rendelkezésre, koccintásra állt, láthatóan azonban mégis most került jócskán előtérbe. A miértekre aligha akadnak univerzális érvényű feleletek, úgyhogy nem marad más, mint a konstatálás meg persze a koccintás!

A gin sorsa nem egyszerű. Manapság a legtöbben kizárólag tonikkal vegyítve ismerik és szeretik. Világszerte. Millióan. Viszont ha az lenne a kérdés, hogy ki az, aki tisztán szívesen kortyolja, akkor máris beállna a csend.

A gin kortyolásában úgy tűnhet nincsen semmi különleges. Viszont a profik másképpen vélekednek erről, és ami a lényeg, másképpen is cselekednek, mint a többség. Na, de mi ez a rituálé, és egyáltalán miért érdemes vele élni?

A gin az egyik olyan alkoholfajta, amit gyakrabban emlegetnek egy másik itallal együtt, mint önmagában. A vodkanarancs is hasonló cipőben jár. Igaz az esetében a narancs eleve nem annyira megosztó, mint a tonik. Na, de ezen a házasításon túl is van élet?

A gin bekategorizálása koktélitalként manapság tipikusnak mondható. A köztudatban a mai napig leginkább a tonikkal alkotott házassága a legismertebb és egyben a legkedveltebb.

A gin alapját a minőségi gabonaszesz adja, amelyhez a közönséges boróka tobozbogyója vagy annak kivonata társul. Persze akadnak bőven egyéb fűszerezésű alternatívák is, de mindegyikben felfedezhető a boróka által megtestesített ízvilág. 

A boróka tobozbogyójával vagy annak kivonatával ízesített gabonaszesz a gin, amit sokan kizárólag tonikkal elkeverve isznak, pedig jellegzetes karakterét behűtve, jéggel szervírozva adja át a leginkább.