Érdekességek a tequila háza tájáról

Két fő típusa létezik, a 100% agávé és a mixto, ami keveréket jelent. Azonban az utóbbi jelölésű címkézéssel sehol nem találkozhat. Az a szabály, hogy minden olyan nedű, amelyen nincsen feltüntetve a 100%-os jelző, az mixto.

Melyek a legviccesebb tequilát övező félreértések?

Két gigantikus hoax létezik még a mai napig a témában. Az egyik, hogy a nedűt kukaccal palackozzák. Ez természetesen nem igaz, az eredete onnan származtatható, hogy régen, a kifejezetten rossz minőségű variációk üvegeibe bizony oda nem való elemek is kerülhettek. A másik kacsa, egy megnevezés, miszerint a tequila kaktuszpárlat. Ám az agávénak semmi köze nincsen a kaktuszokhoz, ezért aztán ez a keresztelő sem helytálló.

Citrommal vagy anélkül, avagy a kortyolás művészete nagyon eltérő lehet

A mexikóiak a nemzeti italukat hagyományosan önmagában, mindenféle kísérő nélkül fogyasztják. Ám különösen Európában elterjedtek az egyes rituálék, amik aztán beleégtek a köztudatba. A sylver variáció sóval és lime-mal, citrommal az igazi, míg a gold típushoz fahéj és narancs társítható. Legalábbis napjainkban már millióan ezekre a forgatókönyvekre voksolnak. De úgy mégis honnan származik ez a szokás? A só és a citrusfélék tipikus eszközei voltak egykor a kellemetlen utóízek elfedésének. Amikor az Amerikai Egyesült Államokban elterjedtek a rosszabb minőségű, mixto alternatívák, akkor bizony ez az eljárás szükségessé vált. Innen erednek a fogyasztási rituálék, amiket felkaptak az európaiak és amik közvetve-közvetlenül, de tovább fokozták a tequila népszerűségét.