Egy kis vermut történelem

Az ürmösbornak is nevezett nedű édesített és édesítetlen, azaz száraz formátumban is kapható, utóbbi karakteres, kesernyés ízvilágáról híres. Az eredeti keresztelőt a fehér ürömnek köszönheti egyébként, amely növény azóta az abszint egyik jellegzetes fűszereként jutott főszerephez. Érdekes történelmi adalék, hogy a vermut megszületésének története nem kifejezetten romantikus, lévén egykor a füveket és egyéb ízesítéseket arra használták, hogy az olcsóbb, ezáltal ízében rosszabb minőségű borok kellemetlen ízkarakterét elfedjék, jelentős mértékben megváltoztassák.

Így a kevésbé ízletes pohárba valókból is frissítő hatású cseppeket lehetett varázsolni. A fehér üröm alkalmazásának históriája egészen Pitagorasz koráig nyúlik vissza, lévén már akkor sörbe-borba áztatták, jó tulajdonságait kiaknázandó. Családi körökben már a XVII. században kedveltté avanzsált a házilag előállított vermut, ami aztán később Itáliában ipari gyártás alá került, és ezzel párhuzamosan, természetesen a népszerűsége is ugrásszerűen megnőtt.

Házi körülmények között, az égetett szesszel felerősített fehérborba áztatják a különböző ízadó növényeket, majd kellő idő után leszűrik a kész nedűt. Az ipari előállítás azért ennél bonyolultabb: a fűszerekből alkoholos kivonat készül, amit ülepítenek, érlelnek, finomítanak illetve egyes vermut típusok esetén le is párolnak. Miként a legélvezetesebb fogyasztani? Nos, ahány ház, annyi szokás, de helytállhat a konyhában alapanyagként, koktélokban összetevőkként vagy az Ön poharában, karakteres kortyolnivalóként is.