Hogy is volt Dom Perignon históriája?
A történetírók feljegyzései alapján, a szerzetes atya többek között a bor minőségéért is felelt. Annak idején is a kolostorokban, rendházakban komoly munka folyt. A mezőgazdaság, a növénytermesztés, a kertészkedés hozzátartoztak az elvonultságban töltött életvitelhez. A munkát, mint folyamatot, nemesítőnek és önművelőnek ítélték, ezért aztán senki sem lógott ki a sorból. A füvészkerteken túl, a veteményeseken át természetesen szülőültetvényekkel is büszkélkedtek. Bizony ezek művelésre, gondozásra, metszésre és szüretelésre szorultak. A borkészítés feladatáról nem is szólva. Úgyhogy akadt kihívás bőven.
A pezsgő sztorija az egykor selejtesnek titulált buborékos borral kezdődött. Milyen érdekes, hogy egykor ez a fennmaradó lőré a csatornában végezte, mert ihatatlannak és főképp hibásnak tartották az amúgy minőségi borhoz képest. Aztán jött Perignon és minden megváltozott. Pontosabban majdnem, mert az elszánt és kreatív atya jelenléte nem lett volna elegendő a sikerhez. A parafadugó feltalálásának is erre az időszakra kellett esnie, így ugyanis minden „technikai” feltétel adottá vált az alkotáshoz, azaz a pezsgő megszületéséhez.
A Dom Perignon megéri az árát?
Az atya mindenképpen! Félretéve a viccet, a pezsgő is, az átlagon felüli értékeinek köszönhetően.