Vermut kisokos

A vermut nem ma kezdte a pályafutását

A története több mint kétezer évre nyúlik vissza. Eredetileg gyógyászati célokra használták az ízesített borokat, amikbe különféle gyógynövényeket áztattak. Az italt a 18. században Olaszországban és Franciaországban kezdték el szélesebb körben fogyasztani, különösen a piemonti Torinóban és a dél-franciaországi Marseilles-ben. Nevét a német "Wermut" szóról kapta, ami ürömöt jelent, mivel ez az egyik legfontosabb összetevője az italnak. Több típusa létezik, amiket az ízesítés és az édesítés mértéke alapján különböztetünk meg egymástól:

1.         Dry: Száraz, amely kevés cukrot tartalmaz és enyhén kesernyés ízvilágú. Koktélokban, például a Martini alapanyagaként használják.

2.         Sweet: Édes, ami több cukrot tartalmaz, és gazdagabb, gyümölcsösebb ízvilágú. Sűrűn alkalmazzák olyan koktélokban, mint például a Negroni vagy a Manhattan.

3.         Blanc/Bianco: Egyfajta köztes típus, ami valamivel édesebb, mint a dry, de nem annyira, mint a sweet. Kiváló aperitifként szolgál.

4.         Rosé: Egy viszonylag újabb típus, amely rózsaszín árnyalatú, és ízében a vörös és fehér vermutok tulajdonságait egyesíti. A frissítő, enyhén édes íze miatt különösen népszerű nyári ital.

Mi jellemző a vermut fogyasztására?

Az egyik legnépszerűbb módja a tisztán, jéggel és egy szelet narancshéjjal vagy citromhéjjal megspékelt fogyasztása. Ez a hagyományos aperitif különösen népszerű Spanyolországban és Olaszországban.