A whiskey erejét és ízét az időnek és az emlékezetnek köszönheti
Van valami a fenti felvetésben, ez kétségtelen. Persze az egyáltalán nem igaz, hogy a különböző népek whiskey verziói ízben ugyanazt képviselik. Korántsem. Hiszen mindenki ráakadt arra az egyedi receptúrára, ami a sajátosságává, mondhatni védjegyévé vált. Ugyanakkor az alap recept, a kiindulási pont nagyon úgy tűnik, hogy Európából ered.
Amerikába ugyanis a bevándorlók vitték: írek és skótok kart karba öltve, akik kénytelen-kelletlen hagyták el a hazájukat. Vagy ha örömmel is szálltak hajóra, az biztos, hogy a gyökereiket nem tudták elvágni. Tehát ilyen módon a tengeren túli élvezet forrása Európa, azon belül is főleg Skócia.
A Japánok históriája is ugyanide vezethető vissza. Lévén a Távol-Keletre viszonylag sokára érkezett meg előbb a nedű híre, aztán maga az ital, hajók fenekén, hordókba töltve. Miután a japánoknak egyértelművé vált - némi kóstolást követően - hogy ez bizony utánzásra méltó, a folyamat megállíthatatlanul haladt előre. Egy világot felfedezni és bejárni vágyó fiatalember hajóra szállt, és a skót üstök gőzéig meg sem állt. A hagyományok őrzői pedig nem fukarkodtak a tudással és annak kiadásával. Akiben látták az elhívást, azt megajándékozták az ősök hagyatékával.
Melyik whiskey típus a legjobb?
Ez abszolút egyéni ízlés kérdése. A kóstolás a legjobb tanácsadó.