A whiskey ismeretlenebb arca

Melyik az a négy tényező, ami olyan erőteljesen hat a whiskey formálódására?

 Az első a malátázáshoz használt árpa enzimgörbéje: a lassan csírázó, skót tavaszi fajta alacsony fehérjetartalma tisztább, gyümölcsösebb lepárlatot eredményez, míg az ír táblák zsírban gazdag árpája olajos textúrát és zabkására emlékeztető édességet ad. A második tényező a lepárlás vágási pontja; a főzőmester mikor választja el a fej- és farokrészt a szívtől. A magasabb alsó vágással a párlat könnyedebb, észterekben gazdag, a hosszabban futtatott frakció sötétebb, gyógynövényes tónust hoz. Harmadiknak ott a hordó előélete: nemcsak bourbon- vagy sherryhordó létezik, hanem rumos, portóis, sőt, tokaji aszús hordóból is kerülhet ki utánérlelt whiskey, amely mazsolás mélységet vagy aszús gyümölcsösséget épít a profilba. Végül a raktár klímája a párolgási arányon túl az oxidáció sebességét szabályozza: a kentucky-i forróság évi 10% „angyalok részét” viszi el, cserébe 4-5 év alatt eléri a tölgyes kerekdedséget, míg a skót hűvös párában a páraszint inkább vizet von el, így a hordó lassabban koncentrálja az alkoholt, de mélyebb vaníliás komplexitást nyújt.

A whiskey ismeretlen arca közel van hozzánk?

Alapvetően igen, hiszen az ismeretlenebb arc tehát a laborból és a raktárból tekint ki; a palackban mindössze egy címke jelzi az évszámot, holott mögötte agronómiai, kémiai és mikroklimatikus döntések teljes sora rejtőzik.