A vermut karakterét az üröm biztosítja

A fehér üröm és a bárányüröm mondhatni kihagyhatatlan alapanyagok, de hozzájuk társulnak még egyéb, jellegzetes ízjegyeket megtestesítő füvek, fűszerek, mint például a keserű narancs héja, a koriander termés, a bodzavirág és a fahéj. A likőrbor általuk nyeri el a megmásíthatatlanul egyéni ízletességét. A piacon találhat édesített, azaz cukrozott, és édesítetlen, ennek megfelelően kesernyés ízvilágú alternatívát.

Egyik sem jó vagy jobb a másiknál, alapvetően kizárólag ízlés kérdése, hogy ki-melyiket részesíti előnyben. Ha kedveli a természetes kesernyésség ízjegyeit, akkor nem vitás, hogy a cukrozatlan variáns az ízlelőbimbóihoz illő választás. De akkor sincsen gond, ha a likőrbor kortyait nem kívánja nélkülözni, viszont a keserű ízt szívesen száműzné, hiszen ekkor az édesített verziók kihúzhatják az idézőjeles pácból. Az italtörténelem poros lapjain álló história tanúsága szerint, a vermut a német ürmös borok mintájára jött létre. Kis érdekesség, hogy azóta (ekkor az 1800-as évek végén járunk) a fehér üröm, illetve a bárányüröm az abszint nélkülözhetetlen alkotóivá is váltak.

Azt, hogy mire képesek azok a bizonyos “véletlenek”, jól példázza, miként került a fehér üröm a képbe és persze a nedű cseppjeibe. Eleinte a rossz minőségű, ezért aztán élvezeti értékkel kevéssé rendelkező borok feljavítására szolgált a gyógynövényes, frissítő ízvilágot adó fűszer alkalmazása. Azonban később, a vermut megteremtésénél, már tudatossá vált a használata. Napjainkban pedig nem vitás, hogy ez az ital hiánytalanul helytállhat a családi találkozókon, baráti összejöveteleken, hiszen minden egyes csepp koccintásra teremtetett.