Nem találkozni olyan emberrel, aki se veled, se nélküled kapcsolatot ápolna ezzel a kesernyés nedűvel. Legfeljebb a különböző koktélvariációk csempészhetik be az összetevőik közé úgy, hogy azok is elkortyolják a végeredményt, akik amúgy nem áldoznának az üdítő oltárán.
Hogyan tört be a tonic az italpiacra?
Az üdítők világában régóta ismert ez a jellegzetes ízkarakterrel rendelkező ital. Viszont az alkoholos nedűk dimenziójában akkor találta meg a helyét, amikor a ginnel „összeházasították”. Milyen érdekes párosítás volt ez. Kezdetben azok szerették a legjobban, akik magában a gint a legkevésbé sem kedvelték. Aztán megérkeztek a lelkes fogyasztók közé azok, akik a kesernyés üdítőt ugyan simán nélkülözték az életükből, de ginnel megbolondítva máris más volt a helyzet. Végül elterjedt ez az egyszerű, mégis nagyszerű „koktél”, ami önálló italfajtává nőtte ki magát. Persze ez az üdítő-alkohol párosítási jelenség nem ritka. Elegendő csak a cola-bor kombinációra gondolni. Bár a vadász, mert a vörösboros-kóla időközben keresztelővel is gazdagodott, a borértők egyik rémitala, ettől függetlenül rengetegen voksolnak rá. Aztán ott van a narancslé és a vodka házasítása, ami vodkanarancs képében a fiatalok egyik kedvenc bulizós italává alakult.
Van különbség az egyes tonic típusok között?
Igen, mégpedig jócskán érzékelhető kontrasztról beszélhetünk. A prémiumminőségű variáció olyan ízhatást testesít meg, aminek a megismerése, megtapasztalása és megízlelése után, még az üdítőért kevésbé rajongók is elismerően nyilatkozhatnak.
