A tequila rajongói a szokások rabjai?

A szokások vonzóak, a tequila pedig ehhez nagyszerű alapanyag

Az étkezésekhez vagy éppen italozásokhoz köthető rituálék évszázadok óta népszerűek. Az emberekben általánosságban él egy ősi ösztön, ami ezeket a szertartásokat vonzóvá varázsolja. Kis túlzással úgy, ahogy az ősök a tűz körül énekeltek vagy táncoltak. A szokások ilyen megnyilvánulásának összetartó ereje van. Olyan, mint egy közös nyelv, amit a poharak után nyúlók kiválóan beszélnek tolmácsolás és magyarázat nélkül.

Honnan jött a tequila fogyasztás fűszerezett, ízesített módja? A prózai ok egyáltalán nem a közösségteremtés. Egykor olyan silány minőségű nedűk kerültek a palackokba, amik feljavításra szorultak. Mégpedig minél eredményesebben. Kiönteni senki sem akarta az ihatatlan lőrét, így aztán más ötlet után kellett nézni.

Ez a jelenség egyáltalán nem egyedülálló az alkoholos italok gyártásának történetében. Számtalanszor előfordult, főleg a komolyabb technológiai vívmányok megjelenése előtt, hogy az üstökből előkerülő lé ivásra nagyjából alkalmatlan volt. De mivel költséges folyamatok nyomán keletkezett a termék, ezért a megsemmisítés szóba sem jöhetett. Nem maradt tehát más út, mint az ízesítés.

A tequila magában is fogyasztható?

De még mennyire, hogy igen. A fogyasztáshoz csatlakozó rituálé vonzerejét nem a pluszban elért ízvilág, hanem inkább a mozzanatok megszokottsága, közösséget létrehozó ereje adja.