A tequila a rituális fogyasztás “áldozata”?

Mindennek a mixto tequila az oka?

Nem egészen. A szertartások célja a rossz ízek és főleg a kellemetlen mellékízek tompítása, elfedése. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy minőségi ital esetén miként lehet erre szükség? Pontosan itt van a kutya elásva. Az Egyesült Államokban jelentek meg először azok a mixto variációk, amik a legkevésbé sem tekinthetőek prémiumkategóriás nedűknek. Ilyen háttérrel nem meglepő, hogy a kevésbé kívánatos ízjegyek is felszínre kerültek.

Tehát kellett valami megoldás vagy legalábbis egy olyan technika, ami némileg kárpótolja a fogyasztót a pohárba töltött csalódásért. Ekkor született meg a hagyomány, amely lime-mal és sóval javasolta az ital kortyolását. A sorrend sem mindegy, és ez a tradíció a mai napig fennmaradt. A kézfej besózása a kezdő lépés. Annak lenyalása után jöhet a kortyolás, majd egy szelet lime, esetleg citrom elmajszolása. Persze csak, ha silver típusról van szó. Gold esetén a só fahéjra, a lime/citrom pedig narancsra cserélődik.

Ez azt jelenti, hogy a mixto alternatívák kevésbé kívánatosak?

Nem egészen. Természetesen a nem 100% agávé verziók között is akadnak karakteresen finom variációk. A rituális fogyasztás körülményessége egészen egyszerűen vonzza az embereket, és még azokat is a tequila megkóstolására csábítja, akik egyébként lehet, hogy nem érdeklődnének annyira az agávéból nyert ital után. Ám kétségtelen tény, hogy a valódi rajongók a fűszerezést és a gyümölcsöket meghagyják a háziasszonyoknak.