A sherry az élesztőknek köszönheti a karakterét

Több variáció is készül a nedűből természetesen: a száraz, könnyű ízharmóniájú verzióktól egészen a sötétebb, karakteresebb alternatívákig.

Míg az érlelés helyszíne általában a pince, addig ez ebben az esetben nem így van. A bodegák (ez a szakszerű megnevezése annak a térnek, ahol az érlelési folyamat zajlik) egy katedrához hasonlítható, hatalmas csarnok. Több sornyi hordót halmoznak egymásra a készítők olyan rendszerben, hogy a legtetejére a legfrissebbet helyezik, míg legalul logikusan a legidősebb alternatívák találhatóak.

A hordókat nem töltik fel teljesen azért, hogy a nedű jobban tudjon szellőzni, ezáltal érni. A folyamatot elősegíti az az élesztőréteg, ami ekkor alakul ki a matéria tetején. Az első ciklus leteltével, ami nagyjából 6 hetet ölel fel, a hordókat különböző kategóriába sorolják a beltartalmuknak megfelelően. Ezek után a pihentetés folytatódik, majd az újbort tovább szeszezik arra a fokra, amikortól már palackozható.

Az élesztőgombákról lényeges külön is szólni pár szót, ugyanis a jelenlétük nagymértékben befolyásolja az ital végeredményét. Színtisztán biológiai szemmel nézve, a közkedvelt nedű tulajdonképpen az élesztőgombák anyagcseréjének végterméke, hiszen ezek az élőlények felelősek az etanol és a glicerin lebontásáért (többek között). A testesebb verziókat jócskán felszeszezik, ami gyakorlatilag megakadályozza a réteg növekedését, ezáltal bestabilizálva az ízeket.

A sherry hány típusa ismert?

6 fajta sherry különböztethető meg egymástól, amelyeknek az íze nagymértékben függ az élesztős réteg munkájának hatékonyságától, a szeszezés mértékétől és persze a hozzákevert anyagok milyenségétől.