A gin nem koktélalapanyagnak született

Nyilván ez a rajongás nem alaptalan, a koktél valóban ízletes karakterrel rendelkezik. Viszont kár lenne egy ennyire szűk skatulyába zárni az amúgy évszázados múltra visszatekintő nedűt.

A gin alapját a természet adja

A boróka illata már évezredekkel ezelőtt csábítóan hatott az emberekre. Az aromájáért szívesen gyűjtötték. Viszont ekkor még a gyógyhatása nem volt ismert. Erre a felfedezésre az első évszázadig várni kellett. Hogy jön ez ide? Úgy, hogy a boróka az alap, amiből a karakteres nedű végül párlással megszületik.

A gyógynövény eleinte alkoholos tinktúrák részeként került a figyelem, na meg az orvoslás célkeresztjébe. Talán mondanunk sem kell, hogy ezek az „italok” élvezeti fogyasztásra abszolút alkalmatlanok voltak. De nyilván nem is szerepelt célként a kulináris élmények támogatása. Ahogy telt-múlt az idő, úgy fedezték fel mind többen, hogy a borókának nemcsak az illata és a gyógyhatása érdemleges, hanem bizony az íze is.

Az ős, a genever a németek és hollandok kedvenc szeszes italává vált, és a XVI. században ez a „szerelem” megfertőzte az angolokat is. Nagyjából innentől kezdve nem volt megállás: mind több ginfőzde nyitotta ki a kapuit, és kémények ezreiből szállt fel a párlás során keletkező jellegzetes füst.

A gin önmagában is fogyasztható?

De még mennyire! A minőségi nedű cseppjei jellegzetesek, kicsit karcosak, ám éppen ezért egyediek. Még a koktélokért rajongóknak is érdemes megkóstolni egyszer.