A gin karaktere nemcsak a tonik társaságában élvezhető

A boróka tobozbogyójával vagy annak kivonatával ízesített gabonaszesz a gin, amit sokan kizárólag tonikkal elkeverve isznak, pedig jellegzetes karakterét behűtve, jéggel szervírozva adja át a leginkább.

Persze a fogyasztás mikéntje valójában ízlés kérdése, ráadásul többféle variáció is felfedezhető belőle, igaz a boróka ízdominanciája variánstól függetlenül erőteljes. A szakemberek többnyire két típust különítenek el egymástól. A desztillált gin tradicionális módon készül: a szeszbe borókát, és egyéb fűszereket áztatnak, aztán jöhet az újbóli lepárlás, hogy végül a nedűt cukorral, tiszta szesszel és egyéb aromákkal házasítsák.

A kevert típus előállításánál valamilyen semleges szeszt nemes egyszerűséggel ízesítenek és következhet is a palackozás. Az Európai Unióban konkrétan meghatározott az ital minimális alkoholtartalma, ami a 37,5%-ot el kell érje. A koktélkészítő mesterek kifejezetten szeretik ezt az alkoholt, különösen a kevésbé ízesített, cukormentes verziót, mivel nagyszerűen kombinálható más, akár karakteresebb italokkal is. A fűszeresebb, vagyis hozzáadott ízanyagokat egyesítő variációt érdemes önmagában fogyasztani, így ugyanis tökéletesen élvezhetőek az egyes aromák.

A gin elődje a XVII. századi Angliában tűnt fel. A fűszeres karakterű, cseréppalackban árusított nedű malátapárlatokból fejlődött ki. A részben árpából vagy más malátából kisüsti eljárással párolt, fahordókban érlelt típus jellegzetes malátás, whiskyre hajazó jelleggel büszkélkedik, míg a ma elterjedt variáció nagyrészt semleges szeszből készül. Érdemes az egyes gyártók minőségi termékeit megkóstolni, mivel az ízjegyek harmóniája egészen különböző lehet.