Mit jelent a nemzetközi eredetvédelem?
Az eredetvédettség meghatározott szabályokat jelent, amik mentén az adott nedű előállítható, palackozható, és árusítható. Ez alapján az Európai Unióban és az Amerikai Egyesült Államokban meghatározott paragrafusok korlátozzák a konyak gyártását. Ez olyannyira igaz, hogy ebben az esetben nemcsak a termőterület milyensége vagy a megfelelő szőlőfajták felsorolása kerül a figyelem célkeresztjébe. Hanem a borpárlatokra vonatkozó szabályozásoknál ezerszer szigorúbb követelmények vonatkoznak a technológiai feltételekre.
Minden cognac borpárlat, de nem minden borpárlat cognac
A fentiek ismeretében már érthető, hogy némi kavarodás azért akad az elnevezések sűrűjében. Sokan konyaknak neveznek egyéb, a szabályozásoknak nem megfelelő borpárlatokat is. Pedig a szigorú feltételek nagyon behatárolják a “jelentkezőket”. Az előállítás módja nagyjából három évszázada nem változik. Az ital 90 százalékban, konkrétan meghatározott szőlőfajták borából kell készüljön, és a fennmaradó 10 százalék sem tartalmazhat akármilyen eredetű nedűt. A rézüsti kétszeri párlás is előírás, akárcsak a 2 esztendeig minimum tartó, francia tölgyfahordós érlelés.
A cognac fogyasztása az egyéni ízlés kérdése
Bár egyes szakértők szeretnek étvágygerjesztőként utalni a konyakra, ám valójában kizárólag ízlés kérdése, hogy mikor jönnek jól a karakteres cseppek. Az biztos, hogy családi találkozókról, baráti összejövetelekről nem hiányozhat egy-egy üveg, kellő ideig érlelt, éppen ezért magas minőségű konyak. Ami tényleg Cognac vidékéről származik, és ami joggal viselheti ezt a megtisztelő címet.
