A champagne „kulisszái"

Ám a szó egy borvidéket jelöl, amely a jellegzetes meszes-krétás talajáról, a nem mindennapi szőlőültetvényeiről és az igen különleges pezsgőjéről híres.

Minden champagne pezsgő, de nem minden pezsgő...?

Igen, a régi, biológia órán elsajátított rovar-bogár meghatározás átfordítása tökéletesen körülírja a helyzetet.

A terület az éghajlati sajátosságát a szárazföldi és az óceáni klíma házasságának köszönheti. A napsütés nyáron épp ugyanannyira adott, mint a kemény fagyok télen. Miközben az alacsony hőmérséklet hatalmas kiingásokat nem tesz lehetővé. A szőlő jellegzetes savtartalmának kialakulásához ezen tényezők nagymértékben hozzájárulnak.

A teltség és a savasság összhangját a hosszú érlelési idő adja, amely során, a folyamatos csapadékellátásnak köszönhetően a szőlőszemek nem érnek túl.

A buborékos bort ebben a régióban mindig is ismerték. Ám sokáig selejtként kezelték, a fent is említett, túlságosan elnyúló érlelési időszak „melléktermékeként”.

Don Perignon atya a XVII. században azonban fordított egyet az addigi nézőponton, és parafadugóval zárta le a palackokat. Ennek az ötletének köszönhető a pezsgő megszületése, aminek a receptúráját sokáig teljes titoktartás övezte.

Mely szőlőfajták ízharmóniáját egyesíti a champagne?

Az ültetvények 38%-át a pinot noir adja, amely a nedű karakterességét és testességét biztosítja. A pinot Meunier 32%-ban, gyümölcsös ízjegyekkel van jelen. Végül a chardonnay (30%) virágos ízhatású.